Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Régi-új főigazgató a Filharmonikusoknál

 Régi-új főigazgató a Filharmonikusoknál

 

Kovács Géza tapasztalatokról, tennivalókról, tervekről  
 
A korábbi vezetőt, Kovács Gézát nevezte ki augusztus elején a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Nonprofit Kft. ügyvezetőjének Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter. Kinevezése szeptember 1-jétől öt évre szól, s így a ciklus végén Kovács Géza már több mint negyedszázados zenekari igazgatói múltra tekinthet vissza, hiszen 1989-től 1995-ig a MÁV Szimfonikus Zenekar élén dolgozott, 1995-től pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekar, majd a Nemzeti Filharmonikusok ügyvezetője, igazgatója, majd főigazgatója lett. 
 
- Érdemes még pályázni zenekari igazgatói posztra? 
- Hát csak annak, akinek ez a szenvedélye. Több kollégám is arról mesélt, hogy a manapság megjelenő, zenekari igazgatói pályázatoknál nincs túl sok aspiráns. Roppant összetett munkakörről van szó, és egyre több nehézséggel kell szembenézni. 
 
- Hosszan húzódott az főigazgatói pályázat kiírása, hiszen már tavaly júniusban meg kellett volna jelennie…
- Igen, nehezen érthető, hogy miért csak idén májusban jelent meg a felhívás. Talán csak a kormányváltás sok-sok munkájával magyarázható, miért most került erre sor. Annak ellenére azonban, hogy pontosan egy évet késett, meglehetősen gyorsan lezajlott, hiszen a szakmai zsűri ajánlását követően egy héten belül Réthelyi Miklós aláírta a kinevezésemet. Az utóbbi egy esztendőt azonban emiatt bizonytalanságban töltöttem, ami a tervezésnél, a valós joggyakorlásnál is gondot jelentett, remélem azonban ez semmilyen érzékelhető nyomot nem hagyott az együttesek munkáján. S azért így, kinevezett főigazgatóként már nyugodtabban levelezek a 2015-ös turnékkal kapcsolatban.
 
- Ha nem jelenik meg időben egy ilyen pályázati kiírás, felmerül a kérdés, nem akarják-e átalakítani az intézmény struktúráját…
- Nyugtattak, hogy erről szó sincs, a kormány nagyra értékeli a Nemzeti Filharmonikusok munkáját. S ennek valóban akadtak kézzel fogható jelei is, hiszen elmondtuk, nagyon sok pénzt vettek el tőlünk az utóbbi években, és mi nem szeretnénk mást, csupán ezt az összeget visszakapni. S bár a pénzhiány komoly gondokat okozott nálunk, hiszen a feladataink nem csökkentek, hanem egyre sokasodtak, nem csináltunk botrányt, s a hiányzó összeget sem szoroztuk fel az inflációval. Egyre jobban hiányzott azonban az elvett, közel félmilliárd forint. Most viszont – ha nem is teljes mértékben – de visszakaptuk az elvett pénzt, s így ismét a 2003-as évihez közelít a költségvetésünk… Azt is fontosnak tartottuk, hogy jó kollégák maradjunk, és ne más együttes kárán jussunk pénzhez. Mivel azonban akadt olyan együttes, amelynek az állami támogatása az elmúlt években folyamatosan nőtt, úgy véltük, nem törvényszerű, hogy a miénk csökkenjen… Nem akartunk méltánytalan kivételezettséget élvezni, de ha másnak jut a közösből, akkor az sem igazságos, hogy a mi költségvetésünkből folyamatosan elvegyenek. Azon a kormányülésen, amikor döntöttek a költségvetésről, azt mondták, olyan magas szinten tesszük a dolgunkat, s olyan fontos, amit csinálunk, hogy a legkevesebb, hogy visszakapjuk, amit elvettek tőlünk
 
- Újabb feladatokkal, más elvárásokkal is jár a többlet-pénz?
- Nem, nincs új feladat, az alapító okiratunk mindet pontosan rögzíti, s tennivalóból így is van már elegendő. Egyébként most, a pályázat kapcsán visszatekintettem az együttesnél töltött, tizenhat esztendőre. Amikor 1995-ben a MÁV Szimfonikusoktól idekerültem, főleg a kihívás miatt vállaltam a feladatot, komoly menedzseri teendőket igényelt ugyanis az itt kialakult, komplex válság. Az együttes Művészeti Tanácsa kérésére vállaltam el a Magyar Állami Hangversenyzenekar ügyvezető igazgatói posztját. A kilencvenes évek közepén a koncepciótlanul sodródó Országos/Nemzeti Filharmónia szervezeti egységeként morális, művészi, szakmai és pénzügyi válságát élte e valaha sok dicsőséget megélt együttes. Az akkor tízéves Állami Énekkar pedig megtűrt, szegény rokonként, csendben küzdött puszta megmaradásáért. Nem létezett kormányelképzelés sem a Filharmónia, sem az együttes további sorsáról, csak a pénz lett egyre kevesebb. Tőlem azt várták, hogy szabadítsam meg a zenekart a Filharmónia koloncától. Javaslataim figyelembe vételével aztán ez az intézmény átszerveződött kht-vé, s három regionális egységgé alakult, amelyek ma is sikeresen működnek. Jelenleg is sok koncertet szerveznek, s a jó kapcsolatunk megmaradt velük. De a zenekar ügyét is rendeznem kellett, s így egy vasárnap délután felhívtam Kocsis Zoltánt. Az együttes ugyanis olyan szakmai és morális állapotban volt, hogy szükségessé vált a zeneigazgató-váltás.  Kocsis Zoltán1997 augusztusában hívtam meg e nagy terv megvalósításához. Tudtam, az ő művészi maximalizmusa, személyes ambíciója és megingathatatlan tekintélye a garancia a legmagasabb művészeti célok elérésére. S 1998 januárjától az akkori pályázatomban foglaltak szerint – új nevén - megkezdte működését a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar Énekkar és Kottatár. Nem volt egyszerű a pálya, hiszen a pénz mindehhez csak 2000-ban érkezett meg. S közben lezajlott egy roppant fájdalmas folyamat is, hiszen az együttes jelentős részétől, egynegyedétől meg kellett válnunk... De az együttes elindult a fejlődés útján, új repertoár-építés kezdődött. Ma már nagy tekintélyű világlapok, szakmai fórumok, számos rangos hazai és nemzetközi díj megállapítása és mércéje szerint a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar a világ legjobbjaihoz tartozik. Annak ellenére, hogy a büdzsénk folyamatos csökkentése eléggé nehézzé tette a dolgunkat. Volt olyan időszak, amikor arról kellett döntenem, hogy kényszerszabadságra küldöm az egész együttest vagy koncerteket mondunk le. Ez utóbbit választottuk….  
 
- Most azonban nem lesz ilyen gondjuk….
- Még mindig csak a 2003-as szintet értük el… De így most legalább a fúvósparkunkat sikerül részben felújítanunk, s jut pénz néhány olyan hangszerbeszerzésre, amelyre korábban nem. 
 
- Ha végignézi a művészeti együttesek igazgatójaként töltött évtizedeket, mi a legnagyobb változás ebben a feladatkörben?
- Mindig nagyon sok volt az adminisztráció, de mostanra döbbenetesebb mértékűvé vált. Mivel közpénzből működünk, közvetlen kormányfenntartással, így nálunk elég gyakoriak az ellenőrzések is. Eközben a nemzetközi piac sokkal telítettebbé és gyengébbé vált, a hazai források pedig csökkennek. Az amerikai piac szinte teljesen bedőlt, az európai is nagyon rossz állapotban van. S nagyon nagy dilemma ezért, hogy mikor melyik fellépésnek tegyünk eleget, ha a meghívó nem tud eleget fizetni… Minden egyes turné kapcsán nagyon alaposan mérlegelni kell, hiszen nem költhetjük értelmetlenül az adófizetők pénzét. S annyi a változás, hiszen ma már pédául adózni kell a napidíj után is. Korábban arra biztattak mindenkit, hogy legyen vállalkozó, majd született egy törvény, ami ezt szigorúan tiltja. Ezt azonban nem is bánom, hiszen a munkahelyeket így lehet megtartani. A mentális változások is óriásiak, hiszen ma már kinyíltak a határok, bárhol munkát vállalhat egy muzsikus. Nálunk is játszanak a zenekarban nem magyar anyanyelvűek. S ezt nagyon jónak tartom. Más iskolákból jönnek ide zenészek, akik színesítik a palettát. A legnagyobb változás pedig az, hogy többen lettünk Magyarországon. Új zenekarok születtek. A húsz évvel ezelőtti reményekhez képest  sajnos a mecenatúra mára sem vált jelentőssé…  Ezért is nagy öröm, hogy sikerült az előadó-művészeti törvény kapcsán elérni az adóátengedést, hiszen ez komoly bevételeket eredményez. Az is nagy előrelépés, hogy összefogtak a zenekari igazgatók, megalakult, s jelenleg is jól működik a Szimfonikus Zenekarok Szövetsége. Ez egészen példátlan és nagyon komoly változást hozott a zenekari életben. Így a nemzetközi zenei szervezetek munkájában is részt tudunk venni.  Az is nagy öröm, hogy az elmúlt húsz évben hangversenytermek nyíltak meg több vidéki városban és 2005-ben a magyar zenei élet birtokban vehette a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremet. ( Nem hencegésből, csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg: hogy legnagyobb zeneszerzőnk nevét viseli e pompás koncertterem, abban van némi részem.)
 
- Milyen tervekkel vág neki ennek az ötesztendős periódusnak? 
- A jelenlegi gazdasági helyzetben, mely gyakran megoldhatatlan problémák elé állít mindannyiunkat itthon és a világban, arra törekszem, hogy ne legyen rosszabb az együttesek helyzete. Ha ennél merészebben és bátrabban gondolkodom, akkor szeretném elérni, hogy a nemzetközi  zenei életben még magasabb szintre jussunk el, s ugyanolyan természetességgel emlegessék a nevünket, mint a Berlini, vagy New Yorki Filharmonikusokét. A következő időszakban nagyon izgalmas feladatok várnak ránk, hiszen felvételt készítünk A csodálatos mandarinból, lemezre játssza az együttes a zongoraversenyeket. S nagyon szeretném, ha ezzel a fantasztikus társasággal együtt tudnánk ezt az öt évet megélni. Volt olyan külföldi, zenekari igazgató ismerősöm, akit több év után - pedig látszólag jól működött minden-, távozott, s azt mondta, a tíz esztendő alatt túl sokat tudtak meg egymásról… Én azonban ajándéknak tekintem, hogy annyi izgalmas emberi sorsot ismerhetek meg, s kétszáz emberrel jól tudok együtt dolgozni, élvezem a társaságukat. Mindig az volt a célom, hogy az eredményeket emberséges körülmények között érjük el.  A sors kegyének tartom a Kocsis Zoltánnal  másfél évtizede tartó közös munkát is. Kapcsolatunkra valamelyest rávilágít, hogy ebben a bizonytalan időszakban – tudtomon kívül! -  tollat ragadott, hogy sürgesse a pályázat kiírását, mielőbbi kinevezésemet, . Lehetséges munkák közül tényleg ezt szeretem a legjobban, mert nem munkának, hivatásnak érzem.
 
(Zenekar 2011/05)
 

 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!