Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
IAMA konferencia Budapesten
„Mi soha nem veszítünk meccset”
 
A közbeszéd azt tartja, a hála nem politikai kategória. Pedig – pártoktól és elkötelezettségektől függetlenül – hálásan tekinthetett volna a magyar politikai elit azon az áprilisi hétvégén a Művészetek Palotájára, amelyen az IAMA tartotta konferenciáját. 
 
Az International Artist Managers' Association április 19. és 21. között megrendezett konferenciára 350 menedzser, a legjelentősebb előadó-művészeti központok vezetői és művészek érkeztek Budapestre. A világszervezet először tanácskozott Magyarországon, és a három nap a főváros és az ország legszebb arcát mutatta. Nem légből kapott kijelentés ez, e-mailben már befutottak az első reflexiók, köszönetek, amely közül több is így fordítható le: még sehol sem éreztük magunkat ilyen nagyszerűen. 
Pedig, mint a zárónapon Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója egy nagy sóhaj kíséretében elismerte, korántsem volt biztos, hogy az elképzelés, miszerint a 22. konferenciát Budapestre hozzák, meg is valósul. Kulturális téren is gyorsan terjednek a hírek, és a magyarországi feszültségekről szóló információk elbizonytalanították az elnökséget, vajon merjenek idejönni? Káel Csabával, a Művészetek Palotája vezérigazgatójával Londonba repültek, hogy meggyőzzék a kétkedőket, nincs mitől tartani. Egy sajtótájékoztatón elmondták, külön kell választani a politikai vitákat a kulturális kérdésektől. A szakma összetart, és azt képviseli, hogy minden nehézségen segíteni képes a művészet. Így azt a tervet is elvetette az elnökség, hogy aggodalmának hangot adva valamiféle nyilatkozatot tegyen közzé. 
 
 
Hatékony megoldások nehéz időkben 
 
Ezt a címet kapta a konferencia, amely szakmai programjaiban elsősorban arra kereste a választ, milyen új stratégiákkal maradhat sikeres a minőségi kultúrára építő előadó-művészeti ipar a globális gazdasági válság idején.
John Willan, a szervezet elnöke a hivatalos megnyitó előtt rövid sajtóbeszélgetésen válaszolt kérdésekre. A konferenciára készült anyagok borús képet festettek a kultúra finanszírozásáról, Francia és Németországot kivéve, jelentős mértékben csökkentek az állami források. Igaz, hogy a komolyzene finanszírozásában a "hivatalos" állami pénzforrások valóban megcsappantak, az elnök azonban úgy vélte, hogy összefogással kellő nézőszámot lehet elérni, és ezzel a bevételeket növelni. 
A konferencia témaindítót a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, Kocsis Zoltán vállalta. „Azt mondják, manapság a művészetek komoly válságban vannak. Akik ezt objektív tényekkel, érvekkel, számadatokkal alátámasztani próbálják, előbb-utóbb kikötnek az egész társadalmunkat, ha úgy tetszik, az egész világot érintő komolynál is komolyabb problémáknál, amelyeknek viszont semmi közük a művészetekhez. Vagy mégis? Tagadhatatlan, hogy korunk környezetének rakétasebességgel gyorsuló változásai közepette a művészek tétován keresik a helyüket ebben a kaotikus állapotban. Hiszen olyan paradigmaváltásnak lehetünk élő tanúi, amely nem kímél senkit és semmit. Szemünk előtt bomlik fel a klasszikus családmodell, zajlik az újkori népvándorlás, törnek ki és győznek forradalmak, devalválódik és kap sajátságos felhangokat a „nemzeti” jelző, nivellálódik a társadalom minden szempontból, változik meg alapjában az oktatási intézmények általános szemlélete és tevékenysége, felülírva bizonyos törvényszerűségek örökérvényűségébe vetett hitünket. 
Kocsis szerint a  zeneművészet nincs és nem lehet válságban. Hogyan is lenne, ha évszázadok óta folyamatosan hoz létre felbecsülhetetlen értékű kultúrkincseket?
Másfelől természetesen léteznek problémák, de ezek nem okvetlenül a zeneművészetéi – vélekedett. „Az utca embere, a művészetek által soha meg nem érintett többség igen könnyen nevezi túlfizetett ingyenélőnek azt, akinek tanulmányi ideje olykor egy egész élet.” A probléma a családokban kezdődik, a tanintézetekben folytatódik és valahol a művészi szubsztanciával való közvetlen találkozásokban kulminál – jegyezte meg. A zenei pálya az elmúlt évtizedek folyamán jelentősen veszített vonzerejéből, és ez egyáltalán nem a saját problémája. „Szorosan összefügg vele az oktatás minőségének meghökkentő hanyatlása, illetőleg – bizonyos országokban – az óraszámok csökkenése. Azokban az országokban – hangsúlyozta Kocsis Zoltán –, ahol a zenei nevelést komolyan veszik és államilag támogatják, látványos eredmények születnek. Pillanatnyilag a legjobb példa erre Finnország, amelynek az utóbbi időben ismételten bizonyított kiváló művészeit senkinek sem kell bemutatni.”
A zenéről elmondott szavak nem érnek sokat a zene különleges hitelesítő ereje nélkül – zárta a témaindítóját Kocsis Zoltán. „Dióhéjban végezetül csak ennyit: szilárdan hiszem, hogy a jövőt illetően mi magunk, művészek mondjuk ki majd a döntő szót. Helyesebben: ki fogjuk mondani – a zene korokon, földrészeken átívelő hatalmának jegyében. Munka akad bőven, sokat tehetünk közösen. Amennyiben valóban válság van, tanuljunk belőle és cselekedjünk.”
 
 
Sokat tehetünk közösen
 
A konferencia első panelje természetesen szervesen kapcsolódott Kocsis Zoltán szavaihoz. A közép-európai régió sajátos helyzetét magyarázó történeti áttekintés mellett a művészeti piac itteni helyzetét vizsgálta a Kovács Géza által vezetett kerekasztal beszélgetés. Roman Belor, Prágai Tavaszi Fesztivál igazgatója, korábban a Prágai Szimfonikusok vezetője egy minden tekintetben európai főváros kulturális életéről adott számot: elmondta semmivel sem olcsóbbak, sem amikor adnak, sem ha vesznek kulturális portékát. 
Más volt a nézőpontja Momcsil Georgijevnek, a Bolgár Rádió együttesei főigazgatójának, felőlük nézve, Magyarország és Csehország elég távoli. Nem osztotta cseh kollégája optimizmusát, számukra a Prágában fellépő művészek még túl drágák. Inkei Péternek, a Budapesti Kulturális Obszervatórium vezetőjének széles rálátása van az európai folyamatokra. Véleménye szerint Közép-Európa zenei kultúrája a jegyeladásokat, a díjakat, még a lemezkiadásokat összegezve versenyképes a kontinens nyugati felével. 
Nagy kérdés – vetette fel Kovács Géza – tudunk-e együttműködni? A nyugati térségben sokkal nagyobb a kooperációs készség, míg itt, nyilván történelmi okokból, legalábbis gyanakodva méregetik egymást a lehetséges partnerek. A visegrádi négyekhez tartozók például inkább szorítkoznak politikai együttműködésre, és sokkal kevésbé figyelnek a kulturális összefogásra. Pedig a Kultúra 2000 keretprogramból szerezhető EU-s források már kötelezővé teszik az együttes pályázást. 
Szó esett arról is, a menedzserek új generációja mennyiben különbözik az őket felnevelőktől. A csehországi művészeti menedzserképzés minősége e téren is vezet, magyar intézmények is szerveznek ilyen kurzusokat, de az elfogadottságuk – vélt vagy valós okokból – csekély – jellemezte Kovács Géza.
A második panelben a helyi zenekarokat fenyegető veszélyeket tárgyalták. A beszélgetésen Benedikt Fohr, a Német Rádió Filharmonikus Zenekarának menedzsere elmondta, nemcsak a két fő helyszínükön Kaiserslauternben és Saarbrückenben játszanak, hanem a hármas határhoz - Németország - Franciaország - Luxemburg - közel más városokban is, Karlsruhéban, Mainzban és a frankfurti Alte Oper-ben. 
Elismerte, hogy a rádiózenekarok régi funkciója megváltozott, a stúdiómunka mellett – ami régen egyedül is igazolta a létezésüket – ugyanúgy működnek, mint a városi vagy független együttesek. Sok energiát szánnak a közönség meghódítására, sajtókapcsolatokat ápolnak, igyekeznek megjelenni plakátokon, hírleveleket küldenek, a fiatalok meghódítására pedig a Facebookot veszik igénybe.  
Andreas Richter menedzserigazgató beszámolója szerint még sajátosabb a Claudio Abbado alapította Mahler Chamber Orchestra helyzete, amely utazó zenekar és három helyen is rezidens: az észak-rajna-wesztfáliai Dortmundban, Ferrarában és Luzernben.  A tagsága fiatal és nemzetközi, így a zenekar nevelési programot is megvalósít. A független együttes mögött alapítvány áll, amely a vállalati és a magántámogatásokat gyűjti.
Lendvai György, a MÁV Szimfonikus Zenekar főigazgatója bemutatta az együttes 1946 óta tartó változatos történetét, a névadóhoz fűződő sajátos viszonyát. A zenekar finanszírozási nehézségeit nem oldja meg, de a muzsikusokat motiválja Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletének gyakorlati bevezetése a napi tevékenységbe: a rutinmunkát is megpróbálják értelmessé, fontossá tenni, megtanítani az elmélyülés, a teljes belefeledkezés örömét. Hozzátette a Zenekar számára: jó, hogy a konferenciának beszámolhatott róla, az országban tizenhét szimfonikus zenekar működik, a kulturális örökség részeként. Hogy az egyes ügynökségek munkatársai milyen útmutatást kínálnak a napi működéshez, arról a kisebb csoportokban is eszmét cseréltek.
 
Megkerülhetetlen új eszközök 
 
A PR nézőpontok és tendenciák a művészi pálya fejlődésében panelben mutatott be a fiatal muzsikusokból álló Artemis Quartet pályaképével esettanulmányt Maren Borchers a "for artists" ügynökség vezetője. Milyen friss eszközöket vehet igénybe a komolyzene? Támaszkodhat-e a a popmuzsikában honos tapasztalatokra? Az új honlap, a sajtókapcsolatok és a hírlevelek, hosszú távú lemezszerződések egyre kevésbé elégségesek - vélte Andy Saunders, aki az Universalt, a Columbiát, a Sonyt, számos könnyűzenei nagyságot képviseli. 
Ehhez a felvetéshez kapcsolódott az Angol Nemzeti Opera(ENO) digitális producere, Jonathan King és Kálmán Zsuzsa, az Image Factory vezető tanácsadója beszélgetése. A közösségi média sikerét természetesen a klasszikus zenei szektor is szeretné kiaknázni. King a Lehetek a barátod? című provokatív YouTube-videóval elért másfélmillió letöltés titkáról beszél. A kampány egy operához, Nico Muhley Két fiú című művének premierjéhez készült. 
Kálmán Zsuzsa szerint a közösségi média, például a Twitter, a Facebook ma már a komoly zenében is megkerülhetetlen eszköz. Bár - figyelmeztetett -, aki azt hiszi, hogy ezektől holnap tódulni fognak a koncerttermekbe, óriásit téved. "Amikor Edison kitalálta a távírót, úgy reklámozták Amerikában, ez egy csodálatos eszköz, amellyel azonnal üzenhet Alaszkába. Sokan azt mondták, oké, de miért akarnék Alaszkába üzenni? A közösségi média helyzete épp ilyen, új eszközöket és előnyöket hoz, gyorsan reagál, azonnali visszajelzéseket ad - érdemes használni." Plusz eszköz - vélte - nem pótolja a marketing és PR eszközöket, ám zseniálisan kiegészíti azokat. 
 
Külön beszélgetést szenteltek az olasz helyzetnek, amelyen Marco Tutino zeneszerző és az Amici della  Musica di Firenze elnöke, Stefano Passigli leverő képet festett az itáliai állapotokról. A Milánói Scala, a velencei Teatro La Fenice valószínűleg megkapja a szükséges állami támogatást, de a többi 14 operaház egyikének be kell dőlnie ahhoz, hogy a kulturális kormányzat változtasson a támogatási szisztémán. A Firenzében felépült új színház, amelyben Schiff András játszott a decemberi nyitó szériában, valójában félkész, a csodapalota színpadának felszerelésére már nem jutott forrás. 
Két jogi és adóügyi információs pultot is fölkereshettek a résztvevők az egyiknél az Egyesült Államokban honos szabályozásról, a másiknál az európai uniós kérdésekről kaphattak tanácsot az érdeklődők. 
"Sokukat elkápráztattuk, de itt nagyon kemény üzletelés és továbbképzés folyt, ahogy az IAMA rendezvényeken szokás. Még nincs statisztikánk, de minden zugban, sőt napsütésben a Müpa körül is, telefonnal, laptoppal, papírokkal nagyszerű zenekarok és művészek adásvétele  folyt” – mondta a záró napon Kovács Géza.  „Mi ezzel az országgal jót akarunk tenni - hangsúlyozta a főigazgató. Lehet, hogy egy X vagy Z által szponzorált focicsapat nyer, de lehet, hogy veszít. "Mi soha nem veszítünk meccset, és a konferencia megmutatta a világ befolyásos személyiségeinek, itt pezsgő kulturális élet van." - fűzte végül hozzá Kovács Géza. (Albert Mária )
 
Kapcsolódó cikkek:

 Interjú John Villannel, a IAMA elnökével

Beszélgetés Atholl Swaintston-Harrisonnal, a IAMA ügyvezető igazgatójával

Árokban...  - interjú Maurizio Roi-val, a pármai székhelyű Arturo Toscanini Alapítvány elnökével és az olasz panelt moderáló Günther Obwexerrel

 

 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!