Duna Szimfonikus Zenekar – Duna Palota, 2018. március 18.

0
36

A Nemzetközi Nőnaphoz képest kissé megkésve bár, de örök téma jutott a Családi Matiné-bérlet ötödik előadásának: Asszonyok, lányok. A szeszélyesen ismét rosszra forduló időjárás ellenére szép számmal jöttek az érdeklődők, legnagyobb számban a „szélső generációk”. Velük kezdeném a beszámolót, hiszen voltaképp valamennyi rendezvény a közönség kedvéért jön létre. Az idősek számára kedvező a délelőtti időpont, és öröm volt látni a programot megelőző nyüzsgést, az ismerősök üdvözlését, s leginkább: zenehallgatás élményére várakozó arcokat. Mert ők – tudatosan vagy ösztönösen – érzik-tudják, hogy az élőzene sajátos minőség, akkor is, ha (nyilvánvalóan) nem veheti fel perfekció tekintetében a versenyt a hangfelvételekkel. Ehhez a tapasztalathoz hosszú hangversenyjáró gyakorlatuk révén jutottak. A mindenkori legkisebbek, természetesen, mit sem tudnak minderről, éppen ezért a hozzátartozók, kísérő felnőttek feladata, hogy – a kicsik életkori sajátosságainak megfelelően – megtanítsák „viselkedni” a gyerekeket. A virtuális valóságokkal gond nélkül együttélő apróságokat rá kell ébreszteni, hogy a pódiumon helyet foglaló nénik-bácsik a közönségnek játszanak, s akinek volt már szereplési tapasztalata, könnyen belátja, hogy figyelni kell. Igen, kell! Akkor is, ha sok család a kényelmes „megengedő” nevelést (nem-nevelést) részesíti előnyben, a gyerekek szabad kibontakozását hirdetve. Mert a gőgicsélés, a spontán hangos megszólalás az egész közösség élményszerzési lehetőségét akadályozza, hiszen a hang minden irányban terjed. Ezen a hangversenyen az erkély közönsége járt rosszul, mert a hozzátartozók ügyet sem vetettek a gyerekek zajongására. Tehát, ilyenkor nem a gyerek a hibás, őt szoktatni kell a hangversenytermi viselkedéshez! A kísérők annál inkább – akik részéről ráadásul tiszteletlenség, hogy degradálják a bérleti előadásokat. Tény, hogy a gyerekek figyelme elkalandozik, még az iskolaérettek számára is komoly feladat a 45 perces foglalkozás, s az is, hogy csak a helyszínen, hangversenyeken lehet a – jobb szó híján – kulturált zenehallgatást „kigyakorolni”. Hadd hivatkozzam itt a Zuglói Filharmónia közönség-utánpótlást nevelő rendezvényeire, ahol a gyerekek minden különösebb fegyelmezés (drill) nélkül képesek közönséggé formálódni. Igaz, nem mézesmázos, vajszívű családi közegben.
A hangversenyek a közönségért vannak. Mindenki méltán elvárhatja, hogy valóban hallgató lehessen – a zenéké, nem pedig a zenei élvezetet zavaró tényezőké.
A Duna Szimfonikus Zenekar matinéhangversenyei maximálisan figyelembe veszik a célközönséget. A program alig haladja meg az egy órát, rövid műsorszámokból áll, amelyekről műsorvezető (Zelinka Tamás) mond érdekes-hasznos tudnivalókat. Megannyi látni- és hallgatnivaló van a Duna Palota patinás dísztermében! Ráadásul, stilárisan is változatos az összeállítás; ezúttal a Cherubin-ária magyar szövegkezdete kínált gazdag asszociációs lehetőségeket. A népszerű számok (részletek) közé pedig rendre ritkaságok is kerültek. Mozarttal kezdődött a műsor, a Figaro házassága nyitányával, amelyet Cherubino áriája követett. Aztán megint nyitány (Rossini: Olasz nő Algírban, ami jó alkalom rövid operamese ismertetésére), majd Anitra tánca Grieg Peer Gyntjéből. Táncra tánc, ifj. Johann Strauss Anna-polkája, innét a balettek világa került megidézésre (Delibes: Sylvia – Pizzicati), majd a francia zene világában idézhettünk (Bizet: Habanera a Carmenből, majd Menüett Az arles-i lány szvitből), s Asszonyok, lányok összeállításból nem hiányozhat Éva, ezért Lehár Éva című operettjének keringőjével búcsúztak az előadók.
A hangverseny dirigense a zenekar visszatérő vendége, Horváth Gábor volt, aki egyébként a Zuglói Filharmónia méltán népszerű operaprogramjainak állandó karmestere. Horváth Gábor (egyébként a Gödöllői Szimfonikus Zenekarnak 2010 januárja óta vezető karmestere, aki párhuzamosan tanít különböző szintű intézményekben) karmester és karvezető, egyaránt ért a hangszeresekhez és az énekesekhez. Mozdulatai egyértelműek, pontosak, a részletekből arányos tételeket formál. Mindenkor fontosnak tartja a ritmikus profil kidolgozását, ezáltal könnyen követhető, hangulatos hallgatnivalóról gondoskodik. Ez a műsor egyébként magas igényeket támaszt az előadóegyüttessel szemben. A vonóskari unisonóknál a legkisebb bizonytalanság is könnyen kihallható (előzetes műismeret nélkül is), és a több műsorszámban fontos szerephez jutó pengetett játékmód is akkor igazán élménytadó, ha hajszálpontosan egyszerre szólal meg. A gyors számoknál a biztos szólamtudáson túl a folyamatba való bekapcsolódás, a fúvósoknál a rövid-hangulatos „kommentárok” frappáns megfogalmazása, dinamikailag érzékeny alkalmazkodással. Az ismert műsorszámok akkor igazán hatásosak, ha a hangszeresek nemcsak lejátsszák a szólamukat, hanem maguk is élvezik a közösen kialakuló hangzást. Horváth Gábor irányításával érezhetően szívesen játszanak a Duna Szimfonikus Zenekar tagjai, és a maguk részéről mindent megtettek, hogy kellemesen teljék a délelőtt.
A hangverseny énekes-közreműködője Vámos Katalin volt, aki remekül érthető magyar szöveggel énekelte Cherubino áriáját. Mint a műsorvezető bemutatásából megtudtuk, a fiatal énekesnő pályájának fontos területe Franciaország – ezért is indokolt, hogy a Habanerát franciául énekelte. (Fittler Katalin )

Megosztás