Codetták a Kodály Zoltán Emlékévhez

0
137

A Magyar Kodály Társaság kiadványairól

A két (viszonylag) kerek számú évforduló (születésének 135. és halálának 50. évfordulója) megkülönböztetett alkalmát kihasználva, 2017 Kodály Emlékév lett. Rendkívüli mértékben növekedett a Kodály-művek játszottsága, szerzői estek és vegyes műsorú rendezvények keretében egyaránt, és az ünneplő megemlékezésből kivette részét a hangfelvételkészítés is. Kodályról, a közéleti és magánemberről, valamint munkássága megannyi területéről érdemben újat mondani aligha lehet, ám az előadások, kiállítások mintegy szellemi „ismétlésként” felelevenítik az archivál(ódot)t tényanyagot, és mintegy kézzelfogható közelségbe hozzák mindazt, ami egyébként könnyen a feledés homályába kerülhet. Vagyis, visszahozzák mindennapi életünkbe – pontosabban, ráébresztenek arra, ami egyébként is itt munkál, szinte észrevétlenül, mindennapi életünkben.

Decemberben, a születésnap tájékára időzítve kerültek bemutatásra a Kodály Archívumban olyan kiadványok, amelyek széleskörű érdeklődésre tarthatnak számot. Karcsúak, papírfedelűek, még a szerény házikönyvtárakban is juthat nekik hely.

„KODÁLY ZOLTÁN ábrázolások a KÉPZŐMŰVÉSZETBEN” – ezt a címet viseli az egyik, amelyet „képzőművészeti képeskönyv”-ként határoz meg az előszóban Natter-Nád Klára, aki 1994 óta szerkesztője a Magyar Kodály Társaság Híreinek, ennek a sajnos csak zenei berkekben számon tartott periodikának. Címlapján Borsos Miklós grafikája szerepel (amely 1992 óta szerepel a Hírek címoldalán is). 65 alkotó Kodály-ábrázolásait tartalmazza, szobrok, domborművek, festmények, kisplasztikák (stb.) fotóit, amelyek korábban a Hírekben is szerepeltek. A lelkes szerkesztőasszony ugyanis meghonosította a gyakorlatot, hogy minden szám bevezető oldalán szerepeljen egy-egy Kodályról készült műalkotás. Az idők folyamán gyűjteménnyé gyarapodtak e fotók, s kihasználva a jubileum alkalmát, önálló kiadványként tette őket közkinccsé, pontosabban – miként a kiadvány belső címlapján olvasható – Kodály Zoltán születésének 135. évfordulója tiszteletére és a Magyar Kodály Társaság megalakulásának 40. évfordulója emlékére.

A képek a földrajzi elhelyezkedés logikáját követik, a Kodály-köröndről, Kodály egykori lakhelyétől kiindulva tanulmányainak és munkásságainak helyszínei következnek, Budapest után a szülőváros Kecskemét, majd országjárás kezdődik, szinte feltérképezve a Kodály nevét viselő iskolák képzőművészi tulajdonait. De a megemlékezés nem ér véget az országhatárnál – határainkon túli szobrok, emléktáblák csakúgy láthatók, mint külföldön élő alkotó idehaza helyet kapott munkája.

Atmoszféra-teremtő szándékkal néha a környezet is megjelenik. Az 1990 óta Emlékmúzeum, Archívum és Kutatóközpontként működő ház a köröndön, amelynek falán az alatta közölt dombormű látható, a Régi Zeneakadémia épülete, amely fotóján felfedezhető, hogy hol található az alatta külön fotón szereplő emléktábla. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet előkertjének képe, mely Szervátiusz Tibor szoborkompozícióját rejti, az új helyszínt „konferálja”, Sütő Ferenc Galyatetőn felállított szobrához a szoboravató ünnepséget is felidéző „zenetörténeti képeslap” is társul. Műgond és ügyszeretet kettős vonzatában állt össze a képanyag, amelyet a 65 képzőművész rövid életrajza követ.

Tehát, a társművészetek találkozásának ad otthont a kiadvány. A képanyag feliratozása korántsem hálás feladat; azonban a szinonimák keresése/találása gördülékenyebbé tette volna a megfogalmazást (a többszöri ismétlés során zavaró például a „van elhelyezve” fordulat). Szembesülünk a ténnyel, hogy egy-egy szoborból több példány készülhet – ilyenkor érdemes tudni, hogy melyik az „eredeti”. A képaláírások erénye, hogy néha a látványhoz szükséges alapinformációknál jóval többet adnak, zenei többlet-tartalommal. Más kérdés, hogy nem minden itt közölt információ örökérvényű, hiszen – mint több esetben olvasható – egy-egy szobor az idők folyamán más-más helyen kerülhet kiállításra (a kötet összeállítása idejének kordokumentuma a kísérőszöveg).

*

A Magyar Kodály Társaság és a fővárosi Kodály Archívum közös kiadványa, az Ittzésné Kövendi Kata által írott és összeállított publikáció két nyelven, magyar és angol szöveggel került forgalomba. Mint a „Kodály Zoltán nyomában Budapesten” Bevezetéséből megtudjuk, a könyv „eredetileg a kecskeméti Kodály Iskola zenei angolos diákjai számára készült Zenei angolos füzetek sorozat része”. Korábban a szerző Angliában elvitte diákjait olyan helyekre, amelyek Kodállyal (is) kapcsolatosak, kínálkozott tehát az ötlet, hogy megismertesse velük és a potenciális érdeklődőkkel a fővárosnak azokat a helyeit, amelyek részei voltak Kodály életének is. Nem lehet eléggé értékelni ezt a vállalkozást, hiszen ki-ki a saját életéből tudhatja, hogy gyakran épp azokat a helyeket hagyjuk figyelmen kívül, amelyek a közvetlen közelünkben vannak (azzal mentegetve a mulasztást, hogy az bármikor pótolható). A 100 számozott oldalt tartalmazó könyvecske különleges időutazást kínál, amennyiben gyakran szembesíti a múltat és a jelent, tehát olyan helyekre is ráirányítja a figyelmet, amelyek egyébként indokoltan kerülnék el a vállalkozókedvűek figyelmét is. És ez az időutazás azért is hasznos, mert a változások ráébresztik az olvasót, hogy nem célszerű halogatni a kirándulásokat. Nemcsak intézményekbe kalauzol el Ittzésné Kövendi Kata könyve, hanem értő kalauz ahhoz is, hogy felkeressük a magánember Kodály életének egykori helyszíneit.

Eredetileg tehát angolul készült a könyv – mégis furcsa, hogy az anyanyelvi verzió „anyanyelvi gondozásához” segítséget vett igénybe a szerző. Vélhetnénk, a több szem többet lát örök igazsága érvényre jut ezáltal, ám a fokozott műgond nemigen érezhető. Talán az angol eredetivel menthető néhány kacifántos mondat.

A könyvecske kivitelezése igényes, a képanyag változatos, méltán tarthat igényt széleskörű érdeklődésre. Forrásjegyzéke sem elsősorban a szakmai közönségnek szól, hanem inkább azoknak, akik az élmények hatására vállalkoznának további ismeretszerzésre. (Van benne következetlenség is, például, amikor egy tanulmánykötet egészét is feltünteti, s belőle külön egy írást is – de így talán még erőteljesebb az „ajánlás”.) A kiadvány sajátossága, hogy ötleteket kínál kirándulásokhoz is, útvonalterv-javaslatokkal. Mellékletként vázlatos térképet is tartalmaz, hátoldalán praktikus információkat feltüntető útmutatóval. A hazai (időről-időre változó) viszonyok ismeretében megannyi adata hamar elévülhető; a tömegközlekedéshez szükséges jegyek és a belépőjegyek árait érdemes csupán tájékoztató jellegűnek tekinteni – annál érdekesebb lesz viszont kordokumentumként a jövőben! (Fittler Katalin)

 

 

Megosztás