Budafoki Dohnányi Zenekar – 2018. január 13. – Művészetek Palotája – Bartók Béla Hangversenyterem

0
28

 

Több szempontból is hasznos gyakorlat, ha egy-egy zenekar ugyanazt a műsort több alkalommal is eljátssza, rövid időn belül. Van mód az előadások során szerzett tapasztalatok kamatoztatására, és az alkalmanként előforduló esetlegességek kiküszöbölésére. Általános nagy érdeklődés esetén bérletekként is tervezhető ilyesmi, akár a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is, a nagyközönség örömére (kiváltképp hasznos, ha különböző kezdési időpontokkal történik).

Az viszont ritka jelenség, hogy kiderüljön: az egyszeri alkalomra tervezett előadás iránti óriási érdeklődéshez kicsinek bizonyul legnagyobb koncerttermünk is. Ez történt január 13-án, amikor is a szokásos fél 8 órai kezdettel meghirdetett Újévi hangversenyt délelőtt „duplázni” kellett. Ráadás koncert lett a neve (remélhetőleg az elnevezés azonossága nem zavarja Bródy János azonos címmel meghirdetett estjeinek szervezőit és rajongóit).

A Budafoki Dohnányi Zenekar pontos műsorát semmiféle hangverseny kalendárium ill. naptár nem tartalmazta, de a cím ezúttal is kellőképp felcsigázta az érdeklődést: „Komoly komolytalan” – az alcím pedig a bennfenteseket találgatásra késztethette, megtippelve, vajon mit fognak hallani. Utólag biztosra vehető: telitalálatos tippje senkinek sem lett volna. A vegyes műsorral viszont mindenki elégedett lehetett, hiszen volt hagyományosan népszerű (Mozart Varázsfuvolájának Nyitánya), programjából adódóan is kedveltségre számot tartó (R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Dukas: A bűvészinas) és megannyi újdonság, ritkaság, különlegesség. Mindezekhez remek formában a műsorvezetésben remeklő karmester, Hollerung Gábor! Vendégként a Talamba Ütőegyüttes, melynek tagjai a legnagyobb meglepetést Gershwin Rhapsody in Blue-jának arranzsált verziójával okozták.

Furcsa gondolatom támadt, miközben a zenekar játékát hallgattam: a közönséget gyakran megszólító, a műsorszámokat kommentáló, avagy elemzően ismertető Hollerung Gábornak vannak kedvelt jelzői, úgy mint káprázatos, tüneményes (mindig pozitív jelenségre hívja fel a figyelmet, és nincs az a modern/kortárs műsorszám, amelyet ne akarnának nemcsak elfogadtatni, de egyúttal megszerettetni is a közönséggel). Lehet, hogy a gyakran hangoztatott zene-közelítés hatása alól nem tudják kivonni magukat a muzsikusok? Mert néha a vonós színek tüneményesek, máskor a hangszerelési érdekességek-sajátosságok fantasztikusak. Márpedig utópisztikus lenne azt képzelni, hogy mindig-mindenki odaadó lelkesedéssel jön ki a pódiumra. Mindenesetre, sikerült a zeneileg igényes hallgatóságot is elkápráztatniuk, ami ezúttal azért külön említésre méltó, mert a tréfák, „komolytalankodások” közepette sem adták fel igényes hangképzésüket, formálásukat. Része lehet ebben annak is, hogy a változatos (vegyes) műsorok hatására mindig képesek azt értékelni, ami épp értékelhető/értékelendő az adott programban (ha technikailag könnyű, akkor azt, máskor pedig a kihívásokat).

A Budafoki Dohnányi Zenekar idén ünnepli hivatásos együttessé válásának 25. évfordulóját. A tagság értelemszerűen időről-időre változik, a karmester állandósága viszont felbecsülhetetlen többlet az igényes munkához.

Igényesen kezdődött az új év – remélhetőleg így is folytatódik! (Fittler Katalin)

Megosztás