A közönségért meg kell küzdeni!

0
12

Záborszky Kálmán október negyedikén töltötte be a hetvenedik életévét. Születésnapi hangversenye, valamint a Zuglói Filharmónia őszi és téli hangversenyeiről tartott sajtótájékoztató jó alkalmat szolgáltattak arra, hogy visszatekintsen pályájának főbb állomásaira, és elmesélje a közeljövőre irányuló terveit.

 

Sok szeretettel köszöntöm hetvenedik születésnapja alkalmából! Visszatekintve az elmúlt évekre, mit tart a legnagyobb eredményeinek?

Az iskolai munkámmal kapcsolatban nagyon büszke vagyok arra, hogy a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban és az Alapfokú Művészeti Iskolában is kiváló tanári kar dolgozik. A zenekari nevelés terén nagy örömet okoz, hogy immár 15 együttesünk működik, a Zuglói Filharmónia példáját követve. Azzal is nagyon elégedett vagyok, hogy a Zuglói Filharmónia egyre magasabb zenei színvonalon muzsikál; érezhető, hogy minden évben egy kicsit előrelépünk. Feltétlenül meg kell említenem azokat a zenei táborokat, amiket évről évre Tihanyban rendezünk meg; az Apátsággal és az Önkormányzattal olyan jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk, hogy ebben az évben már négy zenekar töltött el a Balaton mellett egy hetet közös zenéléssel, játékkal. De ide kívánkozik az a két augusztusi hangverseny is, amit Vashegyi Györggyel már három éve szerveztünk, és végre megvalósult. A Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara – kihasználva a más zenekaroknál kiadott nyári szabadságot – a Pesti Vigadóban Medveczky Ádám vezényletével egy csodálatos Kodály-programot játszott, illetve Pécsett az Orgonapont sorozat lezárásaként megszólaltatták Joseph Haydn: Teremtés című oratóriumát. Ebben a zenekarban főleg erdélyi és délvidéki muzsikusok játszottak, de tulajdonképpen a Kárpát-medence minden része képviseltette magát. Összefoglalva: annak örülök, hogy az általam művelt területek folyamatosan, fokról fokra fejlődnek, gyarapodnak, a terveim megvalósulnak.

Ön csellistaként kezdte a pályafutását. Édesapja mellett nyilván sok tapasztalatot szerzett, de mikor kezdett vezényelni, irányítani?

Csellistaként sok helyen hangversenyeztem, ígéretes pálya állt előttem. Azonban a zenekari repertoár, a szimfonikus irodalom valamiért mindig jobban vonzott. Hivatalosan 1988-ban vettem át a zenekar művészeti vezetését, de már korábban is sokat vezényeltem.

A kórus a kezdetektől jelen van az együttesek között, vagy csak később kezdett a vokális zenével is foglalkozni?

Mivel az István Gimnázium volt a székhelyünk, adódott a lehetőség: az oda járó gimnazistákból újraszerveztem 1981-ban az énekkart, mely azóta is az Istvános zenekar állandó partnere. Ma már önállóan is szerepelnek Szent István Király Oratóriumkórus néven.

Ön a testvérével 1990-ben hozta létre a Szakközépiskolát; a Zuglói Filharmónia pedig 2006-ban vált önálló zenekarrá. Mi volt nehezebb: iskolát alapítani, vagy egy zenekart megalakítani? Hogy sikerült ezeket a mérföldköveket elérni, milyen munka előzte meg a két eseményt?

A két terület: az előadó-művészet és a pedagógia az én életemben teljesen összefonódik. Mindkét alapítást az élet követelte ki: az 1968-ban létrehozott zeneiskola a mellette működő nagyhírű zenekar hatására rendkívül sok fiatalt vonzott. Teljes osztályokat készítettünk fel zeneakadémiai felvételire. Kézenfekvő volt, hogy a zenei képzés középső lépcsőjét, a mai zeneművészeti szakgimnáziumot is létrehozzuk, biztosítva ezzel a folytonosságot.

A zenekar pedig azért vált hivatalossá, azért önállósodott, mert az együttes egyszerűen felnőtt arra a zenei szintre, hogy hivatásosként működjön. Zugló Önkormányzata – elismerve az együttes akkor már fél évszázados kulturális misszióját a kerületben – mellénk állt, és létrehozta a zenekar fenntartásához szükséges szervezetet.

Ahhoz, hogy a zenét tanuló gyerekek eljuthassanak addig, hogy egy hivatásos zenekarban játszhassanak, sok gyakorláson és sokféle zenekaron keresztül vezet el az út. Az iskolában más és más zenekari feladat vár a különböző korban lévő növendékekre. Melyik korosztállyal foglalkozik a legszívesebben?

Tulajdonképpen mindegyikkel – és mindegyikkel mindig másért. A Tücsökzenekar kis muzsikusai hihetetlenül nyitottak mindenre. Nincsenek előítéleteik, várják, hogy mi fog velük történni. Csodálatos érzés, amikor látom, érzem rajtuk, hogy először élik át a közös muzsikálás katartikus élményét. A középiskolásokkal azért jó dolgozni, mert amikor megérintik őket a nagy mesterművek, levetkőzik a kamaszos „életuntságot”, és teljes erővel, tiszta szívvel nekiveselkednek a közös munkának. A Zuglói Filharmóniával pedig már teljesen összecsiszolódtunk, fél szavakból is értjük egymást és csodálatos zenei produkciók születnek az együttes munkából.

Kikkel dolgozik, amikor kialakítja egy évad koncepcióját? Milyen szempontok szerint válogatja össze a műsort, a szereplőket, a helyszíneket?

Első körben a Zuglói Filharmónia két karmesterével, Horváth Gáborral és Ménesi Gergellyel egyeztetek. Ma már inkább az a gond, hogy mit szabad elvállalnunk, és melyik felkérésre kell nemet mondanunk. A legfontosabbak a fiataloknak szóló, kerületi programok, amelyeket semmi szín alatt nem szeretnénk elhagyni!

A születésnapi hangversenyén miért ezeket a műveket játszották?

Számomra nagy megtiszteltetés volt, amikor a MÜPA részéről megkerestek a hangverseny ötletével. Szerettem volna, ha már egy ilyen szép lehetőség adódott, a pedagógus énemet is megmutatni a hangversenyen. Jelenleg az iskola három zenei együttesét vezetem, közülük 140-en léptek színpadra Zempléni László: Régi magyar táncok című művében. A gyerekek nagyon komolyan készültek a hangversenyre, még belső próbajáték is volt előtte! Ezt két nagy – sőt, talán a két legnagyobb – Kodály mű követte, a Psalmus Hungaricus és a Galántai táncok. Mindkettőt sokat vezényeltem már, bennük a magyarság iránti elköteleződés, a hazaszeretet és a haza féltése egyértelműen megjelenik. Dubrovay László: Faust, az elkárhozott című balett-zenéjét mi 2016-ban mutattuk be. Mindig is szívügyem volt a kortárs szerzők megszólaltatása, műveiknek a népszerűsítése. Amikor ezt a zenét egy rádiózenekaros felvételről megismertem, szinte láttam magam előtt a cselekményt. Szerettem volna ezt az érzést megosztani a fiatalokkal, ezért döntöttem a bemutató mellett. Akkor egy DVD is készült az anyagból, és Dubrovay László nagyon elégedett volt velünk. Így tehát három olyan pillére volt a koncertnek, ami a számomra fontos dolgokat képviselte.

Melyik az a mű, amihez – a zenekarra is gondolva – a legszebb emlékek kötik?

Nagyon sok emlékezetes hangversenyünk volt, de én nem szoktam a múlttal foglalkozni, mindig az előttem álló darabokra koncentrálok. Amire éppen készülünk, amin dolgozunk, ami formálódik, abban a pillanatban az a legkedvesebb.

Mit tart a Zuglói Filharmónia legnagyobb érdemének, illetve különlegességének, ami miatt helyet kapott a fővárosi zenekarok palettáján?

Együttesünk – amellett, hogy a kiemelt zenekari kategória részese – nagy elkötelezettséggel szervez, rendez fiataloknak szóló hangversenyeket. Felfedezőúton című sorozatunk hangversenyein, ami Zuglóhoz kötődik, évente 12000 gyermek és fiatal vesz részt. Ezeken a programokon a zene mellett a társművészetek is helyet kapnak. Pastorale sorozatunk több évtizede töretlen népszerűségnek örvend, tavaly óta a Pesti Vigadó fogadta be a családoknak szóló komplex művészeti sorozatot. Nagyon sokat teszünk a zenei nevelésért, talán ez az a jegy, ami megkülönböztet minket a többi, hasonló kategóriájú zenekartól. A tagok hosszú évek után is lelkesek, együttműködőek, ezt a vendég karmesterek is mindig szóvá teszik a próbafolyamat végén. Egy másik különlegesség, hogy a Zuglói Filharmónia, bár jogilag önálló szervezet, szoros szakmai együttműködésben van a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Művészeti Iskolával, ahol – a hivatásos együttes példájára – 15 különféle összetételű zenekar és kórus működik.

Melyik bérlet programja lett az Ön számára a legkedvesebb az idei kínálatból?

Nem tudok különbséget tenni, mindegyik kedves számomra. Talán pontosan azért, mert más céllal hoztuk létre őket, így mindegyik hangversenysorozat megtalálhatja azt a közönséget, amelyiket megcéloztuk, amikor összeállítottuk a programokat.

A Zuglói Filharmónia 2017. évi őszi és téli hangversenyeivel kapcsolatos sajtótájékoztatóján is említette, hogy a kerület zenei életét sikerült felpezsdíteni, sok gyereket mozgatnak meg az egyes alkalmak – milyennek találja a mai gyerekközönséget? Eléri-e őket a zene, meg lehet-e szólítani a fiatalságot?

Az a tapasztalatunk, hogy értékes, vonzó programmal meg lehet nyerni a gyerekeket és a kamaszodó fiatalokat is. Sokan nem is voltak még hangversenyen, nem hallottak élő zenét. Mégis, az első alkalom után lelkesen jönnek és igénylik a hangversenyeinket. Úgy gondolom, emiatt nagy felelősséget vállal, aki ifjúsági hangversenyt rendez. A közönségért meg kell küzdeni!

A mindennapos éneklés bevezetésével kapcsolatos egyeztetésekről sokat hallani a médiában. Ön nem kevés eredményt mondhat magáénak ezen a téren, hiszen az Ön által megálmodott iskolában példátlanul sok hangszeres együttes működik, pezsgő zenei élet folyik. Persze nyilván kivételes helyzetben vannak, hiszen ez egy zenei irányultságú iskola, de biztosan vannak olyan tapasztalatai, amiket normál iskolákban is lehetne hasznosítani. Ön szerint hogyan lehetne zenélésre, éneklésre, zenehallgatásra hívni az általános iskolás korosztályt?

Leginkább az aktív részvételre volna szükség. Minden iskolában vissza kellene állítani a kórusokat, számukra fesztiválokat, versenyeket, találkozási alkalmakat kellene rendezni. Természetesen nagyon fontos lenne a heti két énekóra visszaállítása is, minden évfolyamon! Egészen az érettségiig így kellene lennie. Ezek az órák pedig valóban az éneklésről szóljanak, ne zenei ismereteket, hanem élő zenei tapasztalatot szerezzenek a tanulók! Ma már nagyon sok olyan tanulmányt lehet olvasni, ami bizonyítékokat szolgáltat arra nézve, hogy a zenei nevelés kihat a matematikai készségek, képességek fejlődésére. De fantasztikus kapcsolódási pontokat lehet találni a történelemmel, az irodalommal, a társművészetekkel is, ezt nagyon hosszan sorolhatnám. Fontos volna, hogy a tanárok ne egyetlen szakterületről adjanak információkat, hanem egészében, összefüggéseiben lássák a dolgokat; ha ehhez sikerül hozzátenni az élményszerű megközelítést, már nem lehet baj.

Milyen hosszú távú tervekkel indul neki az új évadnak, milyen célokat tűzött ki maga elé?

Legfőbb szándékom fenntartani a zenekar folyamatos működését, és mindig magasabb zenei színvonalat megcélozni. A zenében sosincs végállomás, mindig lehet jobban, kifejezőbben, tartalmasabban muzsikálni. (Mechler Anna)

Megosztás