Edukációs konferencia a BMC-ben – minden fiatal juthasson el élőzenei koncertre

0
17

Az új Nemzeti Tanterv kidolgozása előtt a magyar szimfonikus zenekarok elérkezettnek látják az időt, hogy a jövőben szorosabbá lehessen fűzni az oktatási/köznevelési, valamint az előadó-művészeti területek együttműködését a felnövekvő generáció művészet iránti fogékonyságának növelése érdekében. A konferencián, amelyet 2017. november 14-én 13:00 órai kezdettel rendeznek meg, az Emberi Erőforrás Minisztériuma illetékes államtitkárságainak képviselői, oktatási és koncertszervezési szakemberek, valamint a zenekarok igazgatói vesznek részt.
A szimfonikus zenekarok részéről több előadás hangzik el, amelyek kifejezetten az élőzenei koncertek szerepével az ifjúság személyiségfejlesztésében és a szervezett koncertlátogatások nehézségeivel foglalkoznak. Az előadásokat követő tanácskozáson az előadó-művészeti és a köznevelési terület szakembereinek módja lesz a hallottak alapján megoldásokat keresni.

A konferencia célja, hogy minden fiatal juthasson el élőzenei koncertre. Mit tehetnek ennek érdekében a szimfonikus zenekarok és a közoktatásért felelős politikusok?

Magyarország sokáig kiváltságos helyzetben volt a jól kiépített zeneiskolai hálózat, az ének-zenei általános iskolák rendszere, és a Kodály, valamint tanítványai által részletesen kidolgozott iskolai énektanítási módszer hármas védőhálójának köszönhetően. Létrejött egy nagyon jól működő ének-zenei általános iskolai hálózat, heti öt énekórával – és ami a rendszer alapvető feltétele – kellőképpen felkészült, az ügy iránt elkötelezett ének-zene tanárokkal. Az innen kikerült tanulók nem csak a hangverseny-látogató közönség utánpótlását garantálták, hanem a napjainkban olyannyira hangsúlyosan fontos különféle kompetenciák – mint például a szövegértés, problémamegoldás, logikai és kooperatív készség, analitikus gondolkodás, és még sorolhatnám – terén is sokkal jobb teljesítményt nyújtottak a nem ebben az iskolatípusban végzett társaiknál.

Ehhez járultak az Országos Filharmónia országszerte szervezett, akkor még elismerten magas színvonalú ifjúsági hangversenyei, ahol olyan nagyszerű tanárok, mint Lukin László vagy Szabó Helga vezették be a gyerekeket a zene titokzatos világába.

Ez a rendszer fokozatosan és folyamatosan erodálódott az elmúlt évtizedekben.
Mindehhez hozzájárul az a robbanásszerű paradigmaváltás, ami a kommunikációs eszközök használatában a legutóbbi évtizedben bekövetkezett, valamint az egyre ádázabb verseny a szabadidő tartalmas eltöltéséért.

Ma már sajnálatos tapasztalat, hogy a magyar általános oktatási intézményekben a tanárok a zene megszerettetése, az interaktív közös zenélés vagy éneklés helyett többnyire a lexikális tudásanyag átadására koncentrálnak. Neves szakemberek szerint sem a tananyag felépítése, sem az oktatók képzettsége, felkészültsége, elkötelezettsége nem megfelelő.

Mindez nemhogy kevés az internet és az okos-telefonok világában, de amellett, hogy a diákok nem jutnak átfogó zenei ismeretekhez, a zenehallgatás, vagy az együtt zenélés/éneklés, vagy akár a közös koncertlátogatás során szerzett élmények örömét sem szerzi meg számukra, továbbá a zene személyiség fejlesztő hatása sem érvényesülhet kellő mértékben.

Ilyen módon hiába folyik elitképzés a zenei szakintézményekben, egyre csökken azoknak a száma, akik már iskolás korban nyitottá válnak az értékes zene befogadására, vagy amatőr szinten, kedvtelésből zenélnének, vagy a közös éneklést választanák.

A szimfonikus zenekarok egyre inkább felismerik, hogy nekik maguknak kell tenniük valamit annak érdekében, hogy néhány év múltán ne veszítsék el közönségüket.

Határozott véleménye a terület szakembereinek, hogy önmagában sem a mindennapos éneklés, sem a mindennapi élményekhez nem kapcsolódó, gyönyörű klasszikus művek meghallgatása nem fogja elérni a kívánt eredményt. Csakis, a tananyaghoz, vagy a hétköznapi tapasztalásokhoz kapcsolódó beavató hangversenyek során megvalósuló ráismerés hozhatja meg a kívánt eredményt.

Magyarországon sok zenekar sokféleképpen próbálkozik az internet fogságában élő fiatalok megszólításával. Az ennek érdekében alkalmazott módszerek nagyon eltérőek, és többnyire a helyi adottságoktól függenek.

Erre tapintottak rá a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének tagzenekarai is, amikor úgy gondolták, hogy a rendkívül változatos és többségükben tartalmas edukációs programok ellenére is szükség lenne közös tapasztalatcserére, valamint az országban párhuzamosan zajló ifjúsági koncertek módszertani összefésülésére.

Éppen ezért 2016. májusában Pécsett sor került hazánkban az első zenekari edukációs konferenciára a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének rendezésében. A konferencia lényegét tekintve arról szólt, hogy – figyelembe véve az általános oktatási területen a zenei oktatás hiányosságait – a hazai zenekarok mit tehetnek, és mit tesznek az ifjúság zenei nevelése, vagyis annak érdekében, hogy évtizedek múlva is legyen rendszeres koncertlátogató közönségük, és kialakuljon egy olyan koncertlátogató, zeneélvező társadalmi réteg, amely a televízió és az internet korában is nyitott az élő művészeti produkciók irányában.

Egyértelművé vált az is, hogy ugyan a zenei nyelv megismertetése által bizonyos készségeket is el kell sajátíttatni a gyerekekkel, amelynek alapjait az iskolai oktatás rendszerszintű keretein belül lehet lerakni. Emellett azonban a felnövekvő generációknak fel kell felkeresniük a koncerttermeket (és nem csak a muzsikusoknak az iskolákat), mert a kivételes helyszín és az alkalmi szituáció révén a gyermekek egyúttal a nyilvános helyen való kulturált viselkedést és a megfelelő öltözködést is elsajátítják, mindamellett, hogy a magas színvonalú előadások során katartikus élményekhez is juthatnak.

Azonban hiába próbálják a szimfonikus zenekarok betömni azt a rést, amely az általános, valamint a nem zenei szakoktatási intézményekben keletkezett a zene iránti fogékonyság megteremtését illetően, ha nem találnak nyitott fülekre, megfelelő fogadókészségre az oktatási vonalon. Bár vannak az országban olyan települések,(Pl.: Győr), vagy Budapesten olyan kerület (Pl.: Zugló) ahol hosszú évek alatt, személyes találkozások során ki tudták építeni a kapcsolatokat az iskolákkal és sűrű rendszerességgel teltházas ifjúsági koncerteket rendeznek, de éppen a fővárosban kell a legnagyobb nehézségekkel szembe nézni.

A konferencián napfényre kerültek a legjellemzőbb problémák:

1. A szimfonikus zenekarok – a nagy létszám és a hangszerszállítási költségek miatt – kevés iskolába tudnak kivonulni az előadásokat megtartani. Ebből kifolyólag, vagy a saját korlátozott befogadóképességű próbatermüket használják, vagy egyéb helyszínről kell gondoskodni, ami rendkívül költségigényes.

2. A zenei edukációs tevékenységre lényegében egyetlen szimfonikus zenekar költségvetésében sincs önálló rovat, vagyis a finanszírozás hiánya teljesen abszurd helyzetet idéz elő. Ezért az erre a nemes küldetésre – szó szerint – „vállalkozó” zenekaroknak különféle fiskális és logisztikai akadályokat kell leküzdeniük, ha valóban hatékonyan és színvonalasan szeretnének eleget tenni küldetésüknek.

3. A nagy befogadó képességgel rendelkező termekben csak akkor érdemes az ifjúságnak koncertet adni, ha szervezetten egy egész iskola, vagy akár több is, hiánytalanul megtölti a termet. Ez szervezés és az oktatási szférával való szoros együttműködés kérdése, ami a világ számos pontján jól működik, talán éppen Kodály hazájában is működhetne…

4. Éppen azok az érdekeltek hiányoztak leginkább erről a konferenciáról – nevezetesen a közoktatásban dolgozó szakemberek – akiknek a pedagógiai és módszertani felkészültségére lenne a legnagyobb szüksége a hazai zenekaroknak, és akiknek aktivitása nélkül nem megoldható a szervezett koncertlátogatás.

A konferenciára meghívott neves színházi szakemberek elmondásából ugyanakkor kiderült, hogy ők kiváló kapcsolatot tartanak a Magyartanárok Egyesületével, és rendszeresen segédanyagokat is készítenek számukra. Ugyanez zenei területen még nem alakult, nem alakulhatott ki, de célunk éppen az, hogy az oktatási terület szakembereivel, de különösen az énektanárok segítségével a szimfonikus zenekarok is szoros kapcsolatot építhessenek ki az ifjúsággal, kiegészítve az oktatást és az iskolán belüli zenélést, éneklést, hiszen ezek egyike sem működhet önmagában kielégítően.

Az agykutatási eredményeket is felhasználó felelős kultúrpolitikával komplex módon kell az ifjúságnak az értékes zene iránti nyitottságát megteremteni, ami elképzelhetetlen a szimfonikus zenekarok élőzenei beavató koncertjei nélkül.

Ez az oka annak, hogy a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége ebben az évben ismét megrendez ebben a témában egy tanácskozást, vagy, ha úgy tetszik egy kerekasztal beszélgetést. Mindezt pedig annak érdekében, hogy az oktatási terület oldaláról megtaláljuk a megfelelő nyitottságot és a magyar diákok évente legalább egyszer, de inkább kétszer, ne csupán eljuthassanak, de el is jussanak élő hangversenyre. (MSZZSZ)

Megosztás